Penguin Cafe Orchestra: Music for a found Harmonium

Hallgatom a szavakat (nem is szavak, csak jelmezbe bújtatott hanglejtések, hangsúlyozások, hangszínek, szokatlan beszédritmusok; rossz helyen vett lélegzetek, egyszerre kimondott hangok, csivitelések, várakozások és várakoztatások, felkapott mondatvégek).

Hatásszünet.

Megfáradva cifra hangoktól, rendkívüli műveletet hajtok végre: bátran a szemedbe nézek.
Ébredés után és lefekvés előtt.
Csak a szemed marad, más nem létezik most: egész univerzumod figyel a világba, árulkodva pillanatnyi érzéseidről, gondolataidról, összegezve az eddig történteket. Szeretnélek látni téged, ezért a szemedbe nézek. Olykor zavarban vagy, és ehhez képest teljesen haszontalan tevékenységet megfigyelve törekszel elkerülni a pillantásomat, vagy egész egyszerűen figyelni kezdesz. Kitartóan nézlek, középpontodat keresve, türelemmel. Kölcsönös bizalmunk fokozatosan épül, lassan egyre izmosabb: tekinteteink elindulnak egymás felé, némán összetalálkoznak: kezet ráznak, hangnemet egyeztetnek: G-dúrban két szólamként összecsendülünk. Mi, ketten – te, aki a szemembe nézel, és én, aki a szemedbe nézek -, együtt komponálunk egy megtalált harmónia szimfóniáját, csupasz, őrizetlen pillanatok alatt: háromnegyed a közös ütem, kezdenek a vonósok, sok cselló és nagybőgő, a kedvedért van vadászkürt is, szélesen támasztva a fúvósokat, a hárfákat és a harang édes csengését. Több oldalnyi örömóda két összetalálkozó szempárban.

Az ajkak szavakat formálnak, a karok mozdulatokba lendülnek, az ujjak tárgyak felületét tapintják, hasztalan. Világok összeomlanak és megszületnek, mikor tekinteteink csendben egymás felé indulnak, tapogatózva lépkednek egymás felé, puhán és nesztelenül ünnepi szalagokat bontva maguk mögött: köszönöm, hogy mutattad az utat, hozzád. Itt vagyok most, veled. Örülök neked.

A válasz néha egy szúrós fúga, olykor egy tekintélyes prelúdium, vagy egy pillantásnyi kantáta, de továbbra is állítom, hogy veled zenélni öröm.

Most maradj velem kicsit, és hallgass velem:

Egyáltalán nem új keletű tendencia az az érdeklődés, amely az aktuális kor legismertebb embereit a spirituális irányzatokhoz fűzi. Henry Ford a legendás autógyár-alapító például szentül hitt a reinkarnációban és azt beszélik, hogy a világlátásunkat nagymértékben átformáló géniusz, Albert Einstein, az amerikai Teozófiai Társaság tagja volt. A társaság a vallások felett álló "legfensőbbet", a transzcendens igazságot kutatja, ami nézetük szerint minden ember számára hozzáférhető. Mindenesetre Einstein következő idézete sok mindent elárul világszemléletéről: "A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak". De olyan buddhista szerzeteseket idéző bölcseleteket is megfogalmazott a zseniális fizikus mint, az, hogy:"Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat. Vagy abban, hogy a világon minden varázslat".

(Ahogyan azt a fenti link alatti wikipédia bejegyzésben láthatjuk, nem ő volt az egyetlen tudósember a körben, hiszen a magyar Zipernowsky Károly, a transzformátor egyik megalkotója is kapcsolatban állt a társasággal.) 

Sir Arthur Conan Doyle, a Sherlock Holmes könyvek írója is a spiritualitás felé fordult a körülötte bekövetkezett tragikus események hatására az első világháború után. A túlvilág misztikum több művét is átszövi. A túlvilágban szentül hívő Doyle-nak egy halála után, médium közvetítése által lejegyzett, túlvilági leírást is tulajdonítanak, ahol az író az "odaát" megdöbbentő tapasztalatait osztja meg a fizikai síkon élőkkel.

1968-ban a Beatles tett egy nagy sajtóvisszhangot eredményező túrát Indiába, ahol a transzcendentális meditációba (TM) nyertek bevezetést az alapító guru, Maharishi Mahesh yógi ashramjában. Az óriási sleppel (barátok, barátnők, riporterek társaságában érkező) érkező csapat egyik legtermékenyebb időszakát eredményezte ez a néhány hetes spirituális kirándulás, ahol a többi tanítványhoz hasonlóan felöltötték az ashramban előírt ruházatot és hosszú-hosszú órákat töltöttek meditációban.

A mai amerikai kortárs filmsztárokat és zenészeket szintén a keleti tradíciók vonzzák a leginkább. Richard Gere és a Dalai láma közeli barátsága például legendás és nem csak Hollywoodban: kapcsolatuk lassan 20 évre tekint vissza, a színész '82-'83-ban évi 2-3 alkalommal is meglátogatta a vallási vezetőt Dharamsalában tanításaiért. Gere mellett Keanu Reeves is a tibeti buddhizmus lelkes híve. Az alábbi hollywoodi buddhistákat bemutató, népszerűsítő kisfilmben mindketten például mindketten szerepelnek.

Érdekes, hogy egy Magyarországon viszonylag ismeretlen buddhista irányzat, a 13. században élt  Nichiren nevű japán szerzetestől eredeztetett nichiren buddhizmus több lelkes követőre tett szert az amerikai sztárvilágban. "Bobby" alias Patrick Duffy, ír származású amerikai színész például katolikus hitről váltott a nichiren buddhizmusra, de a jazzfenomén Herbie Hancock, a Cantaloop Island szerzője is ezt az irányzatot gyakorolja, melynek központi eleme a lótuszvirág szútra recitálása. A "Nam Myoho Renge Kyo" mantra hosszabb verzióját hallgathatjuk meg a következő videóban Tina Turner előadásában. A pop-legenda a Larry King showban beszélt arról a mély változásról és elköteleződésről, amit a buddhizmus által jelent meg életében, illetve mantrázott is a showmanek doyenjének (video, 2:52-től).