Kedvenc könyv

Baird T. Spalding: Mesterek élete és tanítása (Bio Ter BT., 2000)

... talán még beérek időben, ha mégis késnék, akkor is egyenesen nézek a többiek szemébe, de mégis, legyen ez egy csodálatos reggel nekem, nézzük csak, gyorsan előveszem, csak semmi pánik, a kézkrém nem folyt bele, tárca belépőkártya a táskában marad – senki nem ugrándozik ki, mindenki a helyén marad, még a lakáskulcs is – könyvjelző a végére. Mosoly. Oldal kinyílik, madarak felreppennek a lapok közül, a kapaszkodókról szivárványok indulnak, napsütés csorog az üvegablak peremén, a kislány két copfja mosolyért kiált, újraéled a harmónia a budapesti tömegközlekedésen.

Ünnep.

Újra emlékezem. Emlékezem az egyszerűségre. Emlékezem Haza. A szavak láttán szavak nélkül már csupán érzés marad bennem, a nyugalom. Ringat a busz, és érzem, hová tartozom, honnan jövök, hogyan és hová megyek vissza. Nyugalom járja át minden sejtemet. Benn és kinn ugyanaz. A busz motorja fáradtan berreg, a hőség ragadós és kedves. Egy-egy mondat után felnézek, szétnézek: erről hallottatok már? Ezért lennétek olyan sugárzó lények, szeretetemberek? Olvastátok már azt, amit most olvastam? Különös, tökéletes ezen a buszon minden teremtés: a táskáját szorongató idős hölgy, a munkásruhában ácsorgó fiatalember, a mobilját szorgalmasan nyomogató tinédzserpár. Ti is azért jöttetek, hogy érezzétek, hogy éppen itt és most helyetek van ezen a fülledt buszon?
- Elnézést, szeretne leülni? Örömmel átadom ezt a helyet.
- Köszönöm.
- Én köszönöm - mosolygom halkan, és gyalog megyek tovább a napsütésben. Kopog alattam a cipő az aszfalton, lépéseimben egy-egy tompa harangszó csendül. Nem vagyok sem a testem, sem a lépésem, pusztán az az apró fényfolt, aki mosolyogva figyeli az egész előadást.
Szivárvány a hajamban, felreppenő madarak a téren, bizsergető izgalom a szívemben.

Mintha minden nap karácsony lenne, most is, júliusban. Csak a szeretet van. Mikor erről megfeledkezem, előveszem gondolataimból ezt a könyvet, és olvasom, magamat. Újra.

Egyáltalán nem új keletű tendencia az az érdeklődés, amely az aktuális kor legismertebb embereit a spirituális irányzatokhoz fűzi. Henry Ford a legendás autógyár-alapító például szentül hitt a reinkarnációban és azt beszélik, hogy a világlátásunkat nagymértékben átformáló géniusz, Albert Einstein, az amerikai Teozófiai Társaság tagja volt. A társaság a vallások felett álló "legfensőbbet", a transzcendens igazságot kutatja, ami nézetük szerint minden ember számára hozzáférhető. Mindenesetre Einstein következő idézete sok mindent elárul világszemléletéről: "A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak". De olyan buddhista szerzeteseket idéző bölcseleteket is megfogalmazott a zseniális fizikus mint, az, hogy:"Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat. Vagy abban, hogy a világon minden varázslat".

(Ahogyan azt a fenti link alatti wikipédia bejegyzésben láthatjuk, nem ő volt az egyetlen tudósember a körben, hiszen a magyar Zipernowsky Károly, a transzformátor egyik megalkotója is kapcsolatban állt a társasággal.) 

Sir Arthur Conan Doyle, a Sherlock Holmes könyvek írója is a spiritualitás felé fordult a körülötte bekövetkezett tragikus események hatására az első világháború után. A túlvilág misztikum több művét is átszövi. A túlvilágban szentül hívő Doyle-nak egy halála után, médium közvetítése által lejegyzett, túlvilági leírást is tulajdonítanak, ahol az író az "odaát" megdöbbentő tapasztalatait osztja meg a fizikai síkon élőkkel.

1968-ban a Beatles tett egy nagy sajtóvisszhangot eredményező túrát Indiába, ahol a transzcendentális meditációba (TM) nyertek bevezetést az alapító guru, Maharishi Mahesh yógi ashramjában. Az óriási sleppel (barátok, barátnők, riporterek társaságában érkező) érkező csapat egyik legtermékenyebb időszakát eredményezte ez a néhány hetes spirituális kirándulás, ahol a többi tanítványhoz hasonlóan felöltötték az ashramban előírt ruházatot és hosszú-hosszú órákat töltöttek meditációban.

A mai amerikai kortárs filmsztárokat és zenészeket szintén a keleti tradíciók vonzzák a leginkább. Richard Gere és a Dalai láma közeli barátsága például legendás és nem csak Hollywoodban: kapcsolatuk lassan 20 évre tekint vissza, a színész '82-'83-ban évi 2-3 alkalommal is meglátogatta a vallási vezetőt Dharamsalában tanításaiért. Gere mellett Keanu Reeves is a tibeti buddhizmus lelkes híve. Az alábbi hollywoodi buddhistákat bemutató, népszerűsítő kisfilmben mindketten például mindketten szerepelnek.

Érdekes, hogy egy Magyarországon viszonylag ismeretlen buddhista irányzat, a 13. században élt  Nichiren nevű japán szerzetestől eredeztetett nichiren buddhizmus több lelkes követőre tett szert az amerikai sztárvilágban. "Bobby" alias Patrick Duffy, ír származású amerikai színész például katolikus hitről váltott a nichiren buddhizmusra, de a jazzfenomén Herbie Hancock, a Cantaloop Island szerzője is ezt az irányzatot gyakorolja, melynek központi eleme a lótuszvirág szútra recitálása. A "Nam Myoho Renge Kyo" mantra hosszabb verzióját hallgathatjuk meg a következő videóban Tina Turner előadásában. A pop-legenda a Larry King showban beszélt arról a mély változásról és elköteleződésről, amit a buddhizmus által jelent meg életében, illetve mantrázott is a showmanek doyenjének (video, 2:52-től).

Hát sziasztok.

Ez nem más, mint egy újszülött életérzésblog. Nem az első, de nekünk mindenképpen a legkedvesebb, és remélem hamarosan nektek is:).

Egy jó recept, egy finom étel, mindennapi ábrándozások, spirituális útkeresés és egy kis "pozitív" lelkizés, valamint kedvenceink, "szerelmeink" - legyenek azok könyvek, filmek, művészek vagy bármi egyéb, amiért rajongunk.

Csak semmi komoly, csak semmi felszínes. De valami harmonikus és élvezhető -sallangmentesen.

Erre törekszünk.

Meglátjuk!;) Tartsatok velünk!