Kedvenc könyv

Baird T. Spalding: Mesterek élete és tanítása (Bio Ter BT., 2000)

... talán még beérek időben, ha mégis késnék, akkor is egyenesen nézek a többiek szemébe, de mégis, legyen ez egy csodálatos reggel nekem, nézzük csak, gyorsan előveszem, csak semmi pánik, a kézkrém nem folyt bele, tárca belépőkártya a táskában marad – senki nem ugrándozik ki, mindenki a helyén marad, még a lakáskulcs is – könyvjelző a végére. Mosoly. Oldal kinyílik, madarak felreppennek a lapok közül, a kapaszkodókról szivárványok indulnak, napsütés csorog az üvegablak peremén, a kislány két copfja mosolyért kiált, újraéled a harmónia a budapesti tömegközlekedésen.

Ünnep.

Újra emlékezem. Emlékezem az egyszerűségre. Emlékezem Haza. A szavak láttán szavak nélkül már csupán érzés marad bennem, a nyugalom. Ringat a busz, és érzem, hová tartozom, honnan jövök, hogyan és hová megyek vissza. Nyugalom járja át minden sejtemet. Benn és kinn ugyanaz. A busz motorja fáradtan berreg, a hőség ragadós és kedves. Egy-egy mondat után felnézek, szétnézek: erről hallottatok már? Ezért lennétek olyan sugárzó lények, szeretetemberek? Olvastátok már azt, amit most olvastam? Különös, tökéletes ezen a buszon minden teremtés: a táskáját szorongató idős hölgy, a munkásruhában ácsorgó fiatalember, a mobilját szorgalmasan nyomogató tinédzserpár. Ti is azért jöttetek, hogy érezzétek, hogy éppen itt és most helyetek van ezen a fülledt buszon?
- Elnézést, szeretne leülni? Örömmel átadom ezt a helyet.
- Köszönöm.
- Én köszönöm - mosolygom halkan, és gyalog megyek tovább a napsütésben. Kopog alattam a cipő az aszfalton, lépéseimben egy-egy tompa harangszó csendül. Nem vagyok sem a testem, sem a lépésem, pusztán az az apró fényfolt, aki mosolyogva figyeli az egész előadást.
Szivárvány a hajamban, felreppenő madarak a téren, bizsergető izgalom a szívemben.

Mintha minden nap karácsony lenne, most is, júliusban. Csak a szeretet van. Mikor erről megfeledkezem, előveszem gondolataimból ezt a könyvet, és olvasom, magamat. Újra.