Néhány inspiráló tartalom megosztásával kedveskedünk neked mától, ma kettőt látsz ebben a bejegyzésben.

A képre kattintva meg tudod nézni nagyobban is, a nagyobb képre kattintva pedig a tartalom forrását láthatod.  :) Aki ismeri a Pinterest -et már tudni fogja, aki még nem, annak is könnyen fog menni a dolog.

Ezen a héten vasárnap már itt a december, elkezdődik a visszaszámlálás karácsonyig. Jöhet a ráhangolódás testben és lélekben. :)

Ha visszaemlékszel biztosan fel tudsz idézni egy olyan karácsonyt, ami kedves a szívednek - gondolj most arra az egyre, amely valamiért kiemelkedik a többi közül. Engedd, hogy minél részletesebb képek jelenhessenek meg lelki szemeid előtt. Idézd fel azokat az apró mozzanatokat, amelyek miatt fontossá vált az az ünnep és engedd, hogy a szeretet és a hála érzései egész testedet ellazítsák, bizsergessék. :) 

Most már egy lépéssel közelebb kerültél ahhoz, hogy az idei alkalom is ilyen emlékké válhasson majd neked vagy valakinek, aki neked fontos.

Legyen emlékezetesen örömteli élmény - ez kívánjuk neked és nagyon szép hétvégét! <3

Penguin Cafe Orchestra: Music for a found Harmonium

Hallgatom a szavakat (nem is szavak, csak jelmezbe bújtatott hanglejtések, hangsúlyozások, hangszínek, szokatlan beszédritmusok; rossz helyen vett lélegzetek, egyszerre kimondott hangok, csivitelések, várakozások és várakoztatások, felkapott mondatvégek).

Hatásszünet.

Megfáradva cifra hangoktól, rendkívüli műveletet hajtok végre: bátran a szemedbe nézek.
Ébredés után és lefekvés előtt.
Csak a szemed marad, más nem létezik most: egész univerzumod figyel a világba, árulkodva pillanatnyi érzéseidről, gondolataidról, összegezve az eddig történteket. Szeretnélek látni téged, ezért a szemedbe nézek. Olykor zavarban vagy, és ehhez képest teljesen haszontalan tevékenységet megfigyelve törekszel elkerülni a pillantásomat, vagy egész egyszerűen figyelni kezdesz. Kitartóan nézlek, középpontodat keresve, türelemmel. Kölcsönös bizalmunk fokozatosan épül, lassan egyre izmosabb: tekinteteink elindulnak egymás felé, némán összetalálkoznak: kezet ráznak, hangnemet egyeztetnek: G-dúrban két szólamként összecsendülünk. Mi, ketten – te, aki a szemembe nézel, és én, aki a szemedbe nézek -, együtt komponálunk egy megtalált harmónia szimfóniáját, csupasz, őrizetlen pillanatok alatt: háromnegyed a közös ütem, kezdenek a vonósok, sok cselló és nagybőgő, a kedvedért van vadászkürt is, szélesen támasztva a fúvósokat, a hárfákat és a harang édes csengését. Több oldalnyi örömóda két összetalálkozó szempárban.

Az ajkak szavakat formálnak, a karok mozdulatokba lendülnek, az ujjak tárgyak felületét tapintják, hasztalan. Világok összeomlanak és megszületnek, mikor tekinteteink csendben egymás felé indulnak, tapogatózva lépkednek egymás felé, puhán és nesztelenül ünnepi szalagokat bontva maguk mögött: köszönöm, hogy mutattad az utat, hozzád. Itt vagyok most, veled. Örülök neked.

A válasz néha egy szúrós fúga, olykor egy tekintélyes prelúdium, vagy egy pillantásnyi kantáta, de továbbra is állítom, hogy veled zenélni öröm.

Most maradj velem kicsit, és hallgass velem:

 Nincs is talán kicsiny földdarabunk méltán híres és legalább annyira fajsúlyos konyhaművészetében annyira könnyed és íncsiklandó desszert, mint a túrógombóc. A békebeli gombócok pirított zsemlemorzsába forgatva, tejföllel és cukorral kerülnek a tányérra. Ami ez utóbbi két feltét adagolását illeti pedig, ahány száj, annyi szokás. A belsejüket tekintve egyszerre édeskés és savanykás, picit sós, tejföllel tálalt és – általam leginkább - porcukorhegybe temetett ízzsonglőr gombócok akkor a legjobbak, amikor nagyságuk és „légiességük” egyenes arányban áll egymással, méretes és könnyed omlós csemege válik ekkor belőle és megmutatkozik valódi arcéle. 

Természetesen mindenkinek a Nagyi gombóca a legfinomabb, ugyanakkor a vendéglátóipari komplexumok világa is tartogat isteni túrógombolyagokat. A legeslegjobbat (és egyben a legeslegnagyobbakat!) ezek közül a Dérynében szervírozták nekünk. Megéri várni az étlap szerint 15 perc alatt, frissen készülő gombócokra, amik a felszolgáló szerint a lassú gőzöléstől nyerik el végső, könnyű textúrájukat és jutalmukat; a fülig érő szájakat a gömbölyödő pocakok felett. Egy kép a profik bajnokáról (ne tévesszenek meg senkit az arányok, a tányér hatalmas, a kanál pedig hosszú nyelű):

Aztán itt vannak az újkori feldolgozások, a tejfölben sült, a fahéjas, rebarbarás eperraguval, a "neoklasszikus-amerikáner" nutellás, a spenótos (!), hogy csak néhányat említsek azok közül, amelyeket a mindmegette.hu tartogat a kalandozók számára, ezen felül a nem-édes kivitelűek köretnek is kiválóak, akár egy harcsapörkölt, egy borjúpaprikás vagy egyéb ínyenc hazai húsétel tányértársaként.

A Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség is megemlékezik a túrógombócról, ami az írás szerint a Sógorok közvetítésével jutott el hozzánk, és ami a többek közt szilvás, almás, mákos, barackos és egyéb ízekben csábító finomságok mellett a gombócfesztiválok egyik sztárja. Merthogy minálunk, német ajkú szomszédainkhoz hasonlóan, több település is megemlékezik a guruló csemegékről: a legismertebb, a balatonfűzfői fesztivál például e hét végén várja a falánksereget (Gombócfesztivál, 2011. augusztus 5-6.), ráadásul a hét végére ismét előbukkan a nap.

Édesszájúak! Porcukorszóróra fel, vár a magyar tenger!;)

Kedvenc könyv

Baird T. Spalding: Mesterek élete és tanítása (Bio Ter BT., 2000)

... talán még beérek időben, ha mégis késnék, akkor is egyenesen nézek a többiek szemébe, de mégis, legyen ez egy csodálatos reggel nekem, nézzük csak, gyorsan előveszem, csak semmi pánik, a kézkrém nem folyt bele, tárca belépőkártya a táskában marad – senki nem ugrándozik ki, mindenki a helyén marad, még a lakáskulcs is – könyvjelző a végére. Mosoly. Oldal kinyílik, madarak felreppennek a lapok közül, a kapaszkodókról szivárványok indulnak, napsütés csorog az üvegablak peremén, a kislány két copfja mosolyért kiált, újraéled a harmónia a budapesti tömegközlekedésen.

Ünnep.

Újra emlékezem. Emlékezem az egyszerűségre. Emlékezem Haza. A szavak láttán szavak nélkül már csupán érzés marad bennem, a nyugalom. Ringat a busz, és érzem, hová tartozom, honnan jövök, hogyan és hová megyek vissza. Nyugalom járja át minden sejtemet. Benn és kinn ugyanaz. A busz motorja fáradtan berreg, a hőség ragadós és kedves. Egy-egy mondat után felnézek, szétnézek: erről hallottatok már? Ezért lennétek olyan sugárzó lények, szeretetemberek? Olvastátok már azt, amit most olvastam? Különös, tökéletes ezen a buszon minden teremtés: a táskáját szorongató idős hölgy, a munkásruhában ácsorgó fiatalember, a mobilját szorgalmasan nyomogató tinédzserpár. Ti is azért jöttetek, hogy érezzétek, hogy éppen itt és most helyetek van ezen a fülledt buszon?
- Elnézést, szeretne leülni? Örömmel átadom ezt a helyet.
- Köszönöm.
- Én köszönöm - mosolygom halkan, és gyalog megyek tovább a napsütésben. Kopog alattam a cipő az aszfalton, lépéseimben egy-egy tompa harangszó csendül. Nem vagyok sem a testem, sem a lépésem, pusztán az az apró fényfolt, aki mosolyogva figyeli az egész előadást.
Szivárvány a hajamban, felreppenő madarak a téren, bizsergető izgalom a szívemben.

Mintha minden nap karácsony lenne, most is, júliusban. Csak a szeretet van. Mikor erről megfeledkezem, előveszem gondolataimból ezt a könyvet, és olvasom, magamat. Újra.

Egyáltalán nem új keletű tendencia az az érdeklődés, amely az aktuális kor legismertebb embereit a spirituális irányzatokhoz fűzi. Henry Ford a legendás autógyár-alapító például szentül hitt a reinkarnációban és azt beszélik, hogy a világlátásunkat nagymértékben átformáló géniusz, Albert Einstein, az amerikai Teozófiai Társaság tagja volt. A társaság a vallások felett álló "legfensőbbet", a transzcendens igazságot kutatja, ami nézetük szerint minden ember számára hozzáférhető. Mindenesetre Einstein következő idézete sok mindent elárul világszemléletéről: "A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak". De olyan buddhista szerzeteseket idéző bölcseleteket is megfogalmazott a zseniális fizikus mint, az, hogy:"Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat. Vagy abban, hogy a világon minden varázslat".

(Ahogyan azt a fenti link alatti wikipédia bejegyzésben láthatjuk, nem ő volt az egyetlen tudósember a körben, hiszen a magyar Zipernowsky Károly, a transzformátor egyik megalkotója is kapcsolatban állt a társasággal.) 

Sir Arthur Conan Doyle, a Sherlock Holmes könyvek írója is a spiritualitás felé fordult a körülötte bekövetkezett tragikus események hatására az első világháború után. A túlvilág misztikum több művét is átszövi. A túlvilágban szentül hívő Doyle-nak egy halála után, médium közvetítése által lejegyzett, túlvilági leírást is tulajdonítanak, ahol az író az "odaát" megdöbbentő tapasztalatait osztja meg a fizikai síkon élőkkel.

1968-ban a Beatles tett egy nagy sajtóvisszhangot eredményező túrát Indiába, ahol a transzcendentális meditációba (TM) nyertek bevezetést az alapító guru, Maharishi Mahesh yógi ashramjában. Az óriási sleppel (barátok, barátnők, riporterek társaságában érkező) érkező csapat egyik legtermékenyebb időszakát eredményezte ez a néhány hetes spirituális kirándulás, ahol a többi tanítványhoz hasonlóan felöltötték az ashramban előírt ruházatot és hosszú-hosszú órákat töltöttek meditációban.

A mai amerikai kortárs filmsztárokat és zenészeket szintén a keleti tradíciók vonzzák a leginkább. Richard Gere és a Dalai láma közeli barátsága például legendás és nem csak Hollywoodban: kapcsolatuk lassan 20 évre tekint vissza, a színész '82-'83-ban évi 2-3 alkalommal is meglátogatta a vallási vezetőt Dharamsalában tanításaiért. Gere mellett Keanu Reeves is a tibeti buddhizmus lelkes híve. Az alábbi hollywoodi buddhistákat bemutató, népszerűsítő kisfilmben mindketten például mindketten szerepelnek.

Érdekes, hogy egy Magyarországon viszonylag ismeretlen buddhista irányzat, a 13. században élt  Nichiren nevű japán szerzetestől eredeztetett nichiren buddhizmus több lelkes követőre tett szert az amerikai sztárvilágban. "Bobby" alias Patrick Duffy, ír származású amerikai színész például katolikus hitről váltott a nichiren buddhizmusra, de a jazzfenomén Herbie Hancock, a Cantaloop Island szerzője is ezt az irányzatot gyakorolja, melynek központi eleme a lótuszvirág szútra recitálása. A "Nam Myoho Renge Kyo" mantra hosszabb verzióját hallgathatjuk meg a következő videóban Tina Turner előadásában. A pop-legenda a Larry King showban beszélt arról a mély változásról és elköteleződésről, amit a buddhizmus által jelent meg életében, illetve mantrázott is a showmanek doyenjének (video, 2:52-től).

Hát sziasztok.

Ez nem más, mint egy újszülött életérzésblog. Nem az első, de nekünk mindenképpen a legkedvesebb, és remélem hamarosan nektek is:).

Egy jó recept, egy finom étel, mindennapi ábrándozások, spirituális útkeresés és egy kis "pozitív" lelkizés, valamint kedvenceink, "szerelmeink" - legyenek azok könyvek, filmek, művészek vagy bármi egyéb, amiért rajongunk.

Csak semmi komoly, csak semmi felszínes. De valami harmonikus és élvezhető -sallangmentesen.

Erre törekszünk.

Meglátjuk!;) Tartsatok velünk!