Nincs is talán kicsiny földdarabunk méltán híres és legalább annyira fajsúlyos konyhaművészetében annyira könnyed és íncsiklandó desszert, mint a túrógombóc. A békebeli gombócok pirított zsemlemorzsába forgatva, tejföllel és cukorral kerülnek a tányérra. Ami ez utóbbi két feltét adagolását illeti pedig, ahány száj, annyi szokás. A belsejüket tekintve egyszerre édeskés és savanykás, picit sós, tejföllel tálalt és – általam leginkább - porcukorhegybe temetett ízzsonglőr gombócok akkor a legjobbak, amikor nagyságuk és „légiességük” egyenes arányban áll egymással, méretes és könnyed omlós csemege válik ekkor belőle és megmutatkozik valódi arcéle. 

Természetesen mindenkinek a Nagyi gombóca a legfinomabb, ugyanakkor a vendéglátóipari komplexumok világa is tartogat isteni túrógombolyagokat. A legeslegjobbat (és egyben a legeslegnagyobbakat!) ezek közül a Dérynében szervírozták nekünk. Megéri várni az étlap szerint 15 perc alatt, frissen készülő gombócokra, amik a felszolgáló szerint a lassú gőzöléstől nyerik el végső, könnyű textúrájukat és jutalmukat; a fülig érő szájakat a gömbölyödő pocakok felett. Egy kép a profik bajnokáról (ne tévesszenek meg senkit az arányok, a tányér hatalmas, a kanál pedig hosszú nyelű):

Aztán itt vannak az újkori feldolgozások, a tejfölben sült, a fahéjas, rebarbarás eperraguval, a "neoklasszikus-amerikáner" nutellás, a spenótos (!), hogy csak néhányat említsek azok közül, amelyeket a mindmegette.hu tartogat a kalandozók számára, ezen felül a nem-édes kivitelűek köretnek is kiválóak, akár egy harcsapörkölt, egy borjúpaprikás vagy egyéb ínyenc hazai húsétel tányértársaként.

A Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség is megemlékezik a túrógombócról, ami az írás szerint a Sógorok közvetítésével jutott el hozzánk, és ami a többek közt szilvás, almás, mákos, barackos és egyéb ízekben csábító finomságok mellett a gombócfesztiválok egyik sztárja. Merthogy minálunk, német ajkú szomszédainkhoz hasonlóan, több település is megemlékezik a guruló csemegékről: a legismertebb, a balatonfűzfői fesztivál például e hét végén várja a falánksereget (Gombócfesztivál, 2011. augusztus 5-6.), ráadásul a hét végére ismét előbukkan a nap.

Édesszájúak! Porcukorszóróra fel, vár a magyar tenger!;)

Hát sziasztok.

Ez nem más, mint egy újszülött életérzésblog. Nem az első, de nekünk mindenképpen a legkedvesebb, és remélem hamarosan nektek is:).

Egy jó recept, egy finom étel, mindennapi ábrándozások, spirituális útkeresés és egy kis "pozitív" lelkizés, valamint kedvenceink, "szerelmeink" - legyenek azok könyvek, filmek, művészek vagy bármi egyéb, amiért rajongunk.

Csak semmi komoly, csak semmi felszínes. De valami harmonikus és élvezhető -sallangmentesen.

Erre törekszünk.

Meglátjuk!;) Tartsatok velünk!